Várnai Zseni
ÉVEIM

Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.

Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.

Mikor azután ötven lettem,
- de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, - én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.

És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek...
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.

Mindegy volt már, hogy meddig élek,
- sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.

Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.

Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, - tán mindörökre!

 

" Az idő...
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak,akik félnek,
túl lassú azoknak,akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendenek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít. "



" Az alkony oson már fák lombja alól.
A nyár hegedűjén az ősz bánata szól.
Fák lombja alól táncolva,az ősz jön,
s rőt koszorút megrázza a törzsön.
Táncolva sz ősz jön,
s mint felleg a hegyre,
vállamra borulnak
az ősz meg az este.
Az ősz meg az este. "
/ Juhász Gyula /



" Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva, semmit se kérve,
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvénybe szórom...
/ Reményik Sándor /

 

“Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség.”
(Taitosz: A szív törvénye)

 

 

Vincze Erika:

Világ, adj nekem tért

 

Nyilik egy ajtó, már a gondolatok szárnyán utazom,
tenger hullámai csapdossák most előttem a partot.
A hegyek ormai magasodnak, a kéklő egekig ér,
bárányfelhők messze kúsznak, visznek csak lépteim.

Hallgatom a parton a tenger morajló sodrását,
ha lépteim nyomát is mossa, azt sem bánom.
Indulok egyre messzebb, a titkos végtelenbe,
annyi minden van, mit eddig nem ismertem.

Érezni akarom a virágok illatát a hegyen túl,
csodálni, mit szemem eddig nem láthatott.
Hallgatni a szél zúgását egy esős hajnalon,
mikor a várost fürkészem egy hotel ablakból.

Járni a zöldellő erdőt, a végtelen mezőt,
s hallgatni a fák közt a madarak vig énekét.
Megpihenni a sűrű bokrok, cserjék közt,
szomjamat oltani a forrás éltető vizéből.

Világ adj nekem tért, hogy lássam a földet
fényes nap közelében, felhők szárnyán repülve.
Hogy nézhessem folyók kecses kanyargását,
hófödte magas ormok csendes nyugodását.

Szárnyaljon lelkem szabadon, mint a madár,
lelkem örüljön, ha kinyilik előttem a Világ!
Tollal kezemben szavakkal festek szineket,
hogy lásd, Neked a mindenséget hoztam el.

A mosoly értéke...

Semmibe sem kerül, de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldogságot teremt az otthonban, táplálja a jóakaratot az üzleti életben és mindenütt a barátság biztos jele.
Pihenés az elfáradt embernek, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak és a természet legjobb ellenmérge a bajokkal szemben.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert olyasmi ez, ami nem jelent földi javakat senki számára, amíg valaki önként oda nem adja.
És ha a karácsonyi vásár végső forgatagában egyik-másik alkalmazott, aki kiszolgál téged, túl fáradt már ahhoz, hogy mosolyogni tudjon: talán megkérhetünk, hogy legalább te nézz rá derülten.
Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!

A legszebb virág..

 

Egyedül ültem le olvasni a parkba
Szomorú fűzfának védő árnyékában.
A csalódottságra volt elég jó okom.
Megbántott a világ, ezt vettem én zokon.

Ha ettől még nem lett volna elég rossz a napom,
Elém állt egy kisfiú, izgatott volt nagyon.
Kipirult s kifulladt a játék hevében;
Felhevülten így szólt: "Néni, ide nézzen!"

Kezében elhervadt virág kornyadozott,
Lankadt szirmai tán nem látták a napot.
Halott virágával küldtem volna tova,
Mosolyt színleltem hát, s bámultam máshova.

Nem ment el, sőt inkább mellém ült a padra,
Virágját szaglászta, s mondta kisvártatva:
"Az illata csodás, s bizony szép is nagyon.
Itt szedtem magának, tiszta szívvel adom."

Haldokló virág volt, mit átadott,
Ragyogó színe rég megkopott.
Tudtam azonban, el kell fogadnom
A fiú különben tán sosem hagy nyugton.

Nyúltam a növényért, hogy elvegyem tőle,
De ő csak tartotta fel, a levegőbe.
Eladdig nem tűnt fel, ekkor vettem észre,
A fiúcska nem lát, mert hogy vak szegényke.

Hangom megremegett, szememben könny égett,
Megköszöntem neki, hogy talált ilyen szépet.
"Szívesen"- mondta, s vidáman elfutott.
Nem tudta, hogy bennem mily mély nyomott hagyott.

Eltűnődtem rajta, vajon mint láthatta,
Hogy egy nő a fűzfa alatt önmagát siratta.
Honnan vette észre borús keservemet?
Talán a szívével lát jól ez a gyerek?

A vak gyermek szemével végre megértettem,
A világgal nincs baj, itt a hiba bennem.
Nem láttam meg eddig, milyen szép az élet
Megfogadtam, hogy ezután élvezem a szépet.

A hervatag kórót orromhoz emeltem,
Gyönyörű rózsának illatát éreztem.
Közben a fiúcska új gazzal kezében
Egy gyanútlan öregembert készült felvidítani éppen.

Chery L.Costello Forshey:

Ha nem lehet a tiéd!

Ha nem lehet tied az, amit szeretnél,
Szeresd azt, ami a tied még!
Csak bolyongunk a Föld kerekén,
Tekerjük, míg bírjuk, az élet kerekét,
S közben elsiklunk sok apró dolog felett,
mely mindvégig a lábunk előtt hevert,
az egyszerű szépség, mely boldoggá is tehet,
de szemünk előtt csak a nagyzó cél lebeg.
Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,
Kár siettetni, ugyanaz lesz a vége.
Álljunk meg néha, s vegyük észre a csodát,
Vigyük magunkkal nehéz utunk során,
mert egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág,
mind-mind maga lehet a boldogság...

Ha elveszted a hited,..

 

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj,
Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj,
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz,
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz.

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz,
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess,
A végső pillanatban fogom meg a kezed,
És az egész világot oda ajándékozom neked,
Mert több, mint a barátod vagyok..."
(Baranyi Ferenc)

 

 

Benedek Elek: A bagoly....

 

Uhu, uhu, uhu, huhog bagoly koma,
Lesz-e vajjon este finom, jó lakoma?
Nem lát szegény nappal, nagy busan üldögél,
Tőle ugyan szaladgálhat bátran a kis egér.

No de este, haj, haj! akkor virrad neki,
Sem madár, sem egér most már nem neveti:
Amikor más alszik, vigan lakomázik,
Madárral is, egérrel is, bezzeg csak komázik!

Márai Sándor: A szívről

	De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének. Nem kell sok ahhoz, hogy e reménytelenség közepette megengeszteljenek. Egy ember elég. S nem igaz az sem, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív. Füveskönyv (részlet)

Megkövetem a sorsomat

A sorstól kérni, ha lehet,
én most eléje térdelek,
ha álnokul, önzőn, szertelen
uralkodott is létemen,
mint a pénzen vett szerető,
ha túl kevés a drágakő.
Eléje tárom lelkemet,
egész fájdalmas létemet -
szerelmet, halált, könnyeket -
kiterítem, mint szőnyeget.

Mi voltam, mindent leteszek,
megköszönöm az éveket,
a könnytől fényesülteket,
s ha fogvacogva kérhetek:
sötétség helyett fényeket,
napfényt, szivárványt, kék eget,
igaz szerelmet, édeset,
gyermekmosolytól fényeset
pőre lelkemért bőven adj! -
így követem meg sorsomat...

Ölelés kéne, hit, remény,
tisztán világló égi fény,
hol ezernyi csillag integet,
és egyik majdan én legyek,
ki átszelem a végtelent,
s felhőkre írva üzenek:
ennyit tehettem, Emberek,
csillaggá égtem értetek,
s hogy könnyű legyen léptetek,
kiterítettem lelkemet.
Gősi Vali
Komáromi János: kiterítetted című versének ihletésére

Jobb adni, mint kapni.

	Itt nem feltétlenül a pénzre gondolunk. Mindannyian szeretünk jót tenni, de sokszor nem is tudjuk: nem feltétlenül kell hozzá pénz, hogy egy-egy civil szervezetnek vagy rászoruló embernek segíthessünk. Mosoly, mint adomány? Először is a legnagyobb adomány a figyelem. Ez persze kicsit többet jelent, mint egyszerűen csak "hallgatni", hiszen meghallgatni kell tudni, bekapcsolódni és mindeközben legalább megpróbálni átérezni azt, ami a másik számára fontos. Hányszor mentünk már el a hajléktalanok, kéregetők mellett leszegett fejjel, kerülve a szemkontaktust, hogy hátha akkor nem vesznek észre... De ezek az emberek nem mindig a pénzünkért jönnek oda, hanem hogy legyen emberi kapcsolatuk. Ne féljünk tehát rájuk mosolyogni, ha esetleg pénzt nem is tudunk nekik adni. A mosolyunkkal jobb kedvre deríthetünk másokat, használjuk bátran és sokat! Gazdálkodás a szabad idővel Naponta több órát töltünk felesleges dolgokkal, de gondolunk arra, hogy akár mások hasznára is eltölthetnénk az időnk egy részét? Ha nincs kedvünk kimozdulni, akár online is segíthetünk pld. egy-egy állatvédelmi szervezetnek előzetes egyeztetést követően a gondozottjaik hirdetéseit feltenni különböző hirdetési felületekre. Ha nincs ellenünkre a szabadlevegő, bekapcsolódhatunk szabadidős programokba, segíthetünk gyermekeknek szervezett programokon, nyugdíjas csoportokban vagy sétáltathatunk, szeretgethetünk kutyákat és egyéb állatokat egy-egy menhelyen. A fölösleges dolgok A felgyorsult világ megköveteli tőlünk, hogy trendik maradjunk, rendszeresen cserélünk mindent az életünkben a ruháktól a háztartási eszközökig. Könnyedén dobjuk ki megunt könyveinket, a nem tetsző, sokszor bontatlan ajándékainkat. Mielőtt bármit megsemmisítenénk, gondoljuk végig, hogy azt még használhatja-e más. Használt ruháinkat, jó állapotú, de már nem kellő berendezési tárgyainkat eljuttathatjuk a rászoruló családoknak, kopott plédjeiket örömmel fogadják az állatokat gondozó szervezetek. Az ajándékba kapott haszontalanságainkat, egyéb jó állapotú, de megunt tárgyainkat felajánlhatjuk árverezésre egy-egy civil szervezet részére, hogy az abból befolyt pénzből közhasznú tevékenységük finanszírozásához járuljunk hozzá. Ne felejtsük el: adni kitűnő érzés, s ha másokon segítünk, magunkkal is jót teszünk!

Meszesán Vivien:Barátaimnak...

 

Ha a világból semmit sem értesz,
hogy mikor, kegyetlen vagy jó.
És nem tudod elmondani a bajod senkinek...
Keress fel engem és mondd el nekem hisz...

Ha szíved már megterhelt lett a gondoktól,
És ha már segítségre szorulsz,
és magadtól nem boldogulsz.
Keress fel engem, én segítséget nyújthatok, hisz...

Ha nagyon vagy kicsit is fáj már az élet,
És a félelem teljesen erőt vett rajtad,
Nem kell félned, mert az megölheti lényed...
Keress fel engem, mert én megvédelek téged, hisz...

Ha úgy érzed, nem szeret már senki,
És ha úgy érzed egyedül vagy,
Ha már nem vesznek észre...
Keress fel engem, és akkor nem leszel magányos...
Keress fel engem hisz én igaz barát vagyok és
Szeretlek Téged.

 

 

Az út felén túl...

"Ha elkerülted már az ötven évet a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet, de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat és nem mész fejjel valamennyi falnak. Már tiszteled az évgyűrűt a fában és hinni tudsz
a mások igazában. Már reméled, hogy nem hiába éltél, mit szóval
szóltál, vagy tettel beszéltél. Nem maradt hang a semmibe kiáltó,
ha nem is lettél irányjelző zászló. A magad helyén álltál lendületlen,
szélben, viharban, ködben, szürkületben. A tieidnek maradtál a béke
a nyitott ajtó biztos menedéke. Ha elkerülted már az ötven évet, már
nem hiszed, hogy adósod az élet. Csak azt érzed, hogy tiéd az adósság, mert kevés volt a salakmentes jóság. A mindent adó, semmit vissza váró a minden próbát derekasan álló. Mely sosem számol szüntelen csak árad, örökös fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már az ötven évet s mind ezt beláttad és mind ezt
megélted. És be tudsz állni a legszürkébb helyre, már Te lehetsz

a sorsod fejedelme!"

A napra bíztalak:

forró szívében megmártva magad.
Legyél erős, tiszta és nem sebezhető,
óvd amit szeretsz, és ne feledd
ami jó és emberi, az mindig érthető.

A holdat is megkérlelem,
ha sötétbe süllyed a világ,
legyen álomba mesélő dajka,
égre festett, hajnalig fénylő virág.

Rábízlak a csillagokra is:
vigyázzák álomképed
ha alszol, szőjjenek szivárványt
szíved fölé, s a reggel kék függönye mögé bújva
lessék, köszöntsék ébredésed.

 

 

Reviczky Gyula: Pünkösd

Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szívek megnyílnak.
Hogy először tűnt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed
Ma is minden bánkódó szívének,
Hogy ki tévelyeg kétségbe, homályba:
Világító sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világosítsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Taníts meg új nyelvre, új imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjelt,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!

• Gondolataim szárnyalnak ide

  Gondolataim szárnyalnak ide,
  
  és, oda...... ..........
  
  ...... .........Létének törvénye határozza meg minden embernek, hogy hol tart életútján: a gondolatai, amelyeket jellemébe épített, juttatták oda, és életének rendszerében nincs egyetlen véletlen rész sem, hanem minden egy tévedhetetlen törvény működésének eredménye. Egészen addig, amíg egy ember magát külső körülmények teremtményének tartja, sodródni fog a körülményekkel; de amint ráeszmél, hogy ő teremtő erő, és képes rendelkezni lényének rejtett talaja és magjai felett, amelyekből a körülmények kifejlődnek, saját maga irányítója lesz. Azt, hogy a külső körülmények a gondolatokból nőnek ki, minden ember tudja, aki egy ideig gyakorolt önkontrollt és tisztulási folyamaton ment keresztül, hiszen azt tapasztalta, hogy körülményei pontosan olyan mértékben változtak, amennyire mentális állapota változott.
  
  

• Ma tedd meg....

  Ma tedd meg azt amit lehet
  ne várj jövő hetet
  Ma adj szeretetet annak ki kér
  mert holnap lehet már nem él
  Ma légy jó
  hisz elszáll a szó
  Ma mutasd az utat
  annak aki utazik
  Ma és ne holnap
  tedd amit tehetsz
  Ma mert holnap már nem lehet
  és sírhatsz hogy miért nem tetted
  Ma örülj, légy boldog és szeress
  adj köszönetet, és dicsérd akit lehet
  Ma és nem holnap, vagy egy év után
  találd meg azt aki téged utál
  Ma kérdezd meg tőle miért teszi
  hisz rövid az élet ezt ő nem teheti
  Ma mond el annak kire haragszol
  bocsánat... tovább nem haragszom
  Ma tedd meg, ma mond meg,
  ma ... ne várj holnapot, mert nem lehet
  Ma szeressétek egymást emberek
  ma... ezzel várni nem lehet
  
  

• Kedves idézetek

  
  "Nem volt több. Csak jött és elszaladt, valamit mégis magával hozott a pillanat.
  Sötétben jött, lopva és csendben, örömfényt gyújtott a szívemben.
  Hozott magával egy tétova mosolyt, letette nálam, mondván itt lesz az otthonod.
  A jövőt hozta - a múltat kergette, a jelenben épp a magányt temette.
  Fogta a kezedet, kezembe helyezte.
  Nem volt más csak egy pillanat, de Téged, jó barátot hozott ezalatt!"
  
  
  "A mosoly nem kerül semmibe
  Gazdaggá teszi azokat,akik kapják,
  S nem lesznek szegények akik adják."
  Küldök egy mosolyt,feléd fogadd szeretettel.Évi..